Lágy dombok, szőlővel beültetett lankák közé simulva, a Balaton-felvidéken található ez a gyönyörű ház, mely elsőre semmiben sem különbözik szépen felújított társaitól. Ám a homlokzatra írt évszámok és a házigazda mást mesélnek róla: a ház új és minden kényelemmel felszerelt.

A mai ház helyén hajdan egy több hold szőlővel körülvett pince és présház állt. Később a történelmi viharok közepette a birtok jócskán megcsappant, ám a kis ház mindvégig a család tulajdona maradt. Házigazdánk gyerekkorában gyakran töltötte a nyarat a szőlőhegyen, mígnem felnőttként megörökölte az ódon pincét. Felújította, lakhatóvá tette, és egy nyári konyhát toldott hozzá. A sokáig víz és villany nélküli házikó kedvelt nyaralóhelyük volt, apránként korszerűsítették. Aztán úgy döntöttek, hogy építenek a régi kis présház mellé egy parasztházat.

Az építkezést hosszas tervezgetés előzte meg. A tulajdonosok ugyanis olyan igazi tájba illő házra vágytak, ezért a témába vágó irodalom tanulmányozása után módszeresen feltérképezték a környéket. Belestek a portákra, bekéredzkedtek a régi házakba. Mindenhol szívesen látták őket, megengedték, hogy méricskéljenek, rajzoljanak, tanulmányozzák az arányokat, az anyagokat. Otthon aztán számítógép segítségével rengeteg modell készült, míg végül kikristályosodott az a változat, amelyik miden igényüknek megfelelt.

A tervet Bálint Bertalan építész öntötte végleges formába.
- Nem régi parasztházat akartunk építeni, szolgaian lemásolva a környéken lévőket, hiszen egy új építésű ház, mely el akarja magáról hitetni, hogy több száz éves, álságos dolog – mondja házigazdánk. – Olyan házat terveztünk, mely formáját, arányait, összhatását tekintve csak emlékeztet azokra, amelyekben ezen a vidéken hajdanában éltek az emberek, ám a mai igényeknek is maradéktalanul megfelel. Mivel időnk nagy részét itt szándékoztuk tölteni, a népi építészet értékeit megtartva modernizáltuk az épületet.

Feltétlenül szerettünk volna egy tágas, fedett teraszt, ezért a tornácot a bejáratnál kiszélesítettük. Külső kemence is került ide, ami még meleget is ad. A hagyományosnál nagyobbak lettek az ablakok, és hogy a család és a számtalan kedves barát elférjen, tágasabbak a belső terek is, mint a régi parasztházakban.

A munkálatokat végig a tulajdonos maga felügyelte. Igaz, nem volt túl nehéz dolga, mert a helyi mesterekből álló csapat precíz munkát végzett. A veszprémi ács a maga választotta gerendákat hagyományos csapolással állította össze, a lépcső, az ajtók, ablakok a nemesvámosi asztalos keze munkáját dicsérik. A füredi kályhás a szobákba gyönyörű cserépkályhákat épített, melyek kívülről, a folyosóról fűthetők. Minden mester tudása legjavát adta, így gyorsan, határidőre készült el a ház, ráadásul éppen olyan minőségben, ahogy azt a tulajdonosok megálmodták.

Ahhoz azonban, hogy belül is igazán otthonos legyen, már a feleség ízlése és kézügyessége kellett. Amellett, hogy kigondolta a berendezést, megtervezte a bútorokat, utánajárt az éppen ide illő lámpatesteknek és kiegészítőknek, maga varrta az összes függönyt, párnahuzatot és takarót is. Saját kezűleg horgolta a stílusos, szőlőmintás függönyöket. A szőlő pedig a ház körül szépen növekszik, hiszen az ódon borospince sem maradhat üresen…

 

• < Előző
• Következő >